13 önmagáért beszélő fotó amely tökéletesen érzékelteti, hogyan változik meg az életed, miután kisbabád születik

A gyermekáldásnál nagyobb csoda aligha létezik az életben. És amekkora örömet okoz az újdonsült szülőknek, pontosan ugyanolyan szinten rúgja fel az életüket, és forgatja fel fenekestül a mindennapjaikat az új jövevény érkezése. A felnőtté válás utolsó lépcsőfoka ez: átalakulnak a legapróbb mindennapi tevékenységek, egészen más lesz a fontossági sorrend mint azelőtt, és az egész életszemléletünk megváltozik.

És persze az ember szótárából hosszú időre kikerül a ‘kipihent’ szó fogalma. Ezeket a változásokat mutatják be hihetetlenül érzékletesen a következő ‘előtte-utána’ fotók.

Egy jó korsó sör időnként jól jön az ifjú anyukának. :)

Anyaság előtt és után. Nem látszik, de a második képen sokkal boldogabb vagyok.

Halloweeni bulik akkor és most.

Jó tanács kezdő szülőknek: ne nézegesd magad a nászutas képeken és a tükörben. Csak élvezd ki a szülői lét mindennapjait.

Elolvasom a cikket “13 önmagáért beszélő fotó amely tökéletesen érzékelteti, hogyan változik meg az életed, miután kisbabád születik”

21 fotó kultikus filmek forgatásáról, amit eddig biztosan nem láthattál

Vannak kultfilmek, amelyek egyszerűen megkerülhetetlenek, és valószínűleg nagy részüket akkor is láthattad, ha nem vagy az a tipikus filmezős alkat. Modernkori kultúránk szerves részei ezek az alkotások, amelyek örökké fent maradnak. Most 21 ilyen, kultikus mozi kulissza mögötti fotóját  hoztuk el nektek, amelyek egész más szemszögből mutatják meg a világhírű filmeket. Így még valószínűleg sohasem láthattad őket!

Gandalf a forgatási szünetben rápillant az email fiókjára.

Egy megvadult kutya támadása a Legenda Vagyok-ban.

És így repültek a könyvek Hermione kezébe a Harry Potterben.

Kill Bill: Uma Thurman és dublőre.

Elolvasom a cikket “21 fotó kultikus filmek forgatásáról, amit eddig biztosan nem láthattál”

17 makacs háztulajdonos, aki nem volt hajlandó elköltözni, a következményekkel viszont senki sem számolt

Vannak önfejű emberek, akik annyira csökönyösek, hogy semmi áron nem hajlandóak elveikből engedni. Szó sem lehet arról, hogy jól bevett szokásaikon változtassanak, az újításokat élből elvetik. Az ilyen embereket hiába próbálod győzködni, úgysem fognak más terméket/máshol vásárolni, változtatni a jól megszokott napirendjükön.

Az ilyen embereket aztán hiába próbálják az építőipari cégek meggyőzni, hogy egy beruházás miatt el kell hagyniuk lakhelyüket, ők aztán biztosan nem fognak onnan mozdulni “én itt fogok meghalni!” felkiáltással. Még akkor sem, ha igen komoly összeget ajánlanak fel nekik kompenzáció gyanánt. Nem számítanak az észérvek, nem számít a pénz, ők akkor is ott maradnak megszokott lakhelyükön, ha ez gyakran igen kellemetlen következményekkel jár. Valahol csodálatra méltó, hogy vannak emberek, akik ennyire sziklaszilárdan ragaszkodnak elveikhez. Igaz, egy fedél alatt nem élnénk velük, mert nagyon nem lehet velük könnyű… :)

Edith Macefield akkor sem volt hajandó eladni a házát, amikor egymillió dollárt ajánlottak fel az ingatlanért cserébe. Később az ő története adta az alapot a ‘Fel!’ c. film sztorijához.

Mary Cook bájos, keskeny kis házától semmi pénzért nem volt hajlandó megszabadulni, annak ellenére, hogy az összes szomszédját elbontották. A vékonyka kis ház azóta is két felhőkarcoló közé préselve, de büszkén áll.

Vera Coking nem volt hajlandó elköltözni, amikor egy kaszinót építettek a háza köré. Később Donald Trump építkezett oda, ám ő is zárt kapukat döngetett.

Melbourne-ben is akadnak háztulajdonosok, akik hallani sem akarnak arról, hogy eladják a lakásukat.

Elolvasom a cikket “17 makacs háztulajdonos, aki nem volt hajlandó elköltözni, a következményekkel viszont senki sem számolt”

18 alkalom, amikor az emberek rádöbbentek, hogy a nagyszüleik sokkal menőbbek voltak náluk

Habár nagyszüleinkre nehezen tudunk úgy tekinteni, hogy valaha ők is voltak fiatal, merész és veszélyesen élő huszonévesek, ők talán még többet láttak, mint mi. Gondoljunk csak a XX. század viszontagságaira, a háborúkra, a hihetetlen zenei és divatforradalomra! Mi éldegélünk a kényelmes világunkban, ők pedig keményen dolgoztak, de ha szórakozásról volt szó, akkor sem kellett félteni őket.

Nagymamáink és nagypapáink örökké úgy élnek bennünk, mint kedves, idős emberek, de ne felejtsük el, hogy hosszú-hosszú évtizedeken át ők is voltak lázadó fiatalok, balhés srácok és lányok, akik lehetőségeikhez képest igyekeztek ugyanúgy habzsolni az életet, ahogy mi, az unokáikként manapság tesszük. Ha olyan szerencsés vagy, hogy még ma is átölelheted őket, tedd meg minél gyakrabban! Ha pedig már nem tudsz velük találkozni, gondolj rájuk minden nap!

A nagyim küldött nekem egy képet a nagypapámról, amikor annyi idős volt mint én, csak hogy sz*rul érezzem magam.

A dédapám hegedülni tanította Einsteint.

Nagymamám a ’40-es években.

A nagyszüleim, miután ruhát cseréltek (1943)

Elolvasom a cikket “18 alkalom, amikor az emberek rádöbbentek, hogy a nagyszüleik sokkal menőbbek voltak náluk”

18 útitárs, akivel szívesen utaznál egy repülőn

Repülőn utazni mindig élményszámba megy, még ha nem is feltétlenül pozitív az élmény. Legtöbbünknek gondot okoz elviselni egy rakás idegennel összezárva utazni még akár egy 20 perces buszúton is, nemhogy egy akár tizenórás repülőúton. Több mint száz ember összepréselve egy fémhengerbe, akik között a nagy számok törvénye alapján mindig akad legalább egy büdös, egy hangos, egy részeg és egy balhés útitárs.

Vannak viszont olyan útitársak, akikre egy cseppet sem tudunk haragudni, sőt, ha lehetne egy kérésünk, csak hozzájuk hasonló útitársakat kívánnánk. Nem hisztiznek, nem rugdossák az ülésünk háttámláját, nem sírnak. Ja igen: természetesen nem emberekről van szó. :)

Vele találkoztam a repülőgépen.

Tudtátok, hogy léteznek terápiás kacsák, akik gazdáik hű társai és lelkük megnyugtatói? Eddig mi sem, de egy szerencsés utasnak sikerült egy terápiás kacsával együtt utaznia.

Azt hiszem, picit aggódik a repülés miatt. :)

Öt órán át csak meredt ki az ablakon, és egy hangot nem adott ki.

Elolvasom a cikket “18 útitárs, akivel szívesen utaznál egy repülőn”